Település:
Budapest, 14. kerület

Létrehozva:
2020-03-02 19:05:29


Állat - És Növénykert

Állat - És Növénykert a városban

Fővárosi Állat - És Növénykert / Budapest 14.kerület

Fővárosi Állat- és Növénykert ma látható épületeinek zöme az

19091912 közötti, Kós Károly és Zrumeczky Dezső nevével fémjelzett, 

erdélyi stílusú felújítási hullám során keletkezett. A II. világháború 

pusztításaitól megrongálódott kert néhány szocreál stílusú épülettel is

gazdagodott, majd a rendszerváltást követően megindult modernizáció 

jegyében új, az európai állattartási szabványoknak is megfelelő állattartó

helyek épültek

Korai épületek

Bagolyvár


A szándékosan elhagyatott várromot utánzó Bagolyvár eredetileg Koch Henrik 

és Szkalnitzky Antal tervei alapján épült romantikus stílusban 18851886 között

a mai Élet-Halál Ház helyén, a Simogató és a Dél-Amerika kifutó között.

Az 19091912 közötti átépítés idején lebontották az eredeti épületet, és mai

helyén, az állatkert északi fala mentén épült meg Kós Károly és Zrumeczky Dezső

tervei alapján némileg átalakítva. A II. világháborúban súlyos károkat szenvedett,

ezért a háborút követően kitatarozták. 19831988 között nagyobb átépítésre

került sor az eredeti épületrészek megtartásával, majd 1997-ben ismét átalakították,

hogy az itt bemutatott állatoknak jobb körülményeket biztosítsanak.

Jelenleg az erdei kutyáknak, a mosómedvéknek és a farkasoknak ad otthont,

régebben azonban jóval többféle fajt mutattak be itt összezsúfolva (hiénákmenyét- 

és kutyafélék).

 

1909–1912

Afrika Ház


Az Afrika Ház a Majomház, a tigriskifutó és a Vidraház közelében

fekszik, az állatkert északi fala mellett. 1912-ben épült Kós és

Zrumeczky tervei alapján, stílusa a századfordulós brit 

Arts and Crafts hatásait mutatja. Az épület az 1990-es évek 

második felében indult rekonstrukciós hullámának első fázisa volt:

Buváti tervei alapján 1997-ben készült el. Alapvetően nagymacskák

bemutatására szolgált és kezdetben az ívek alatt kialakított szűk

ketrecekben éltek az állatok. A korszerűsített épületben már jóval

kevesebb faj él – csak az oroszlánokszerváloksivatagi rókák és a

leopárdok élnek itt, kívül tágas kifutókkal. A párducok nem

rendelkeznek kifutóval, viszont belső terük tetőszerkezete kinyitható,

így az állatok levegőzhetnek és napozhatnak. A látogatóterek is

jelentősen megnőttek – az épület belseje is látogatható, ahol kisebb

kiállítás látható Afrika élővilágáról és kultúrájáról, valamint híres magyar

felfedezőkről és vadászokról, akik a fekete kontinens vidékeit járták.


Makiház 


Makiház (régebben Bambi Ház) a régi Majomház mellett, a Rágcsálóházzal

szemben áll. 1912-ben épült Kós és Zrumeczky tervei alapján.

Eredetileg erszényeseket és vendégízületeseket mutatott be, az 

1930-as évektől azonban nem tartottak benne állatokat: falatozó,

állategészségügyi állomás, végül iroda működött benne. Ekkor ragadt rá a

Bambi Ház elnevezés, mivel a jelképes örökbefogadásokat itt bonyolították le.

Nyitrai Péter tervei alapján 20022003-ban felújították, azóta a gyűrűsfarkú

makik és a varik belső kifutójának ad otthont.

 

Elefántház


Az Elefántház a budapesti állatkert egyik legismertebb műemlék épülete.

Eredetileg a Vastagbőrűek Háza nevet viselte, szecessziós stílusban

Neuschloss Kornél műépítész tervei alapján épült 1912-ben.

Az épület jellemzői[szerkesztés]

Az állatház a benne bemutatott állatok származási helyére utalva az indiai és

afrikai művészet hatásait viseli magán. A hatást fokozzák a különböző 

pirogránit díszítmények, színes üvegablakok és zománcos csempék, eozinmázas 

állatábrázolások, különféle terméskövek.

A pirogránit, eozin és zománcos csempe a pécsi Zsolnay porcelángyárból származik:

a tulajdonosok azzal támogatták az állatkert megszépülését, hogy rendkívül

kedvezményes, önköltségi áron biztosították a díszítőelemeket az épület számára.

Az Elefántház háromhajós épület – a legnagyobb belmagasságú főhajó a látogatótér,

az oldalhajókban élnek az állatok. A tetőt dongaboltozat tartja, amit egy félköríves

hevederív két részre oszt. A boltívek közti pilléreket a boltvállaknál tizenkét ágú

csillag díszíti. A hajók végén két kupola látható: az északkeleti, minaret melletti

részen a kisebb, amely a négy díszes sarokív miatt tizenkétszögalapúnak tűnik,

illetve az épület másik végén a nagyobb, amely csegelyesen kapcsolódik a falakhoz.

A keleties hatást erősítette a 31 méter magas minaret, melynek felső szintjére 91

lépcső vezetett. A tornyot 1915-ben az I. világháborús szövetséges

Oszmán Birodalom kérésére lebontották, mivel a török diplomácia nemtetszését

fejezte ki az ellen, hogy egy muszlim szimbólum egy állatházat díszítsen.

A belső teret növényornamentika és stilizált állatábrázolások díszítik.

Az Elefántház lakói[szerkesztés]

Mint neve is mutatja, az Elefántház legismertebb lakói az (ázsiai) elefántok,

azonban más vastagbőrűek is – jelesül nílusi vízilovak, régebben pedig 

szélesszájú orrszarvúak – éltek itt. Egy ideig a ház lakói közé tartoztak a 

dél-amerikai tapírok is. Jelenleg csak egy elefántbika (név szerint Assam)

van a házban. A bikaistállóban pedig – amellett, hogy egy időben a 

rózsás flamingók téli szállásaként is szolgált – most az elefántok evolúciós 

szempontból legközelebbi rokonai, a szirtiborzok lakják. A ház Zsiráfház felőli

oldalán marabuk kaptak helyet. Az Elefántház lakói még a sarkantyús teknősök is.

 

Fácános

A jellegzetesen erdélyi stílusú Fácános természetesen Kós Károly és

Zrumeczky Dezső műve, és szintén 1909–1912 között épült. Nevének

megfelelően díszmadarak, galambok és fácánok bemutatására szolgált,

majd 1998-as átépítése után kisebb termetű, Magyarországon élő

vízimadarak kaptak itt helyet (például vadászfácáncsókaerdei fülesbagoly,

 batlapásztorgémkaledón bakcsókacagójancsi). A restauráció során rejtett

teleltetővel bővült ki, és a látogatók bemehetnek a madarak közé.

Főkapu

Az intézmény 1885-ben épült első bejárata is díszes volt, de csak az

alapjait használták fel az 1909–1912 közti, Neuschloss Kornél tervei

alapján lebonyolított átépítésekor. A Főkapu ma az állatkert egyik szimbóluma.

Egy központi kaputoronyból áll, amelyet négy-négy műkőből öntött kőelefánt

és köztük ülő indiai idomárjaik tartanak, ehhez két negyedköríves oldalszárny

és ezek végén egy-egy irodaként és jegypénztárként működő épület áll.

A kaputornyot az Elefántházhoz hasonlóan Zsolnay kerámiával borított,

cikkelyes álkupola fedi, amelynek középső részén jegesmedvék, legtetején pedig

mandrillok figyelnek a világ minden égtája felé. A szobrok Maugsch Gyula alkotásai.

Figyelemre méltó még a kovácsoltvas kapu, illetve a trópusi hangulatú, a kapuív

mentén végigfutó mozaik.

 

A Kisszikla

Kisszikla 1909–1912 között épült Benke Gyula szobrász és Végh Gyula

mérnök tervei alapján Urs Eggenschwyler ötlete nyomán. A vasbeton gerendák

által tartott cementbeton szerkezet gránitsziklákat és gneisztáblákat utánoz,

legmagasabb pontja a 16 méteres magasságot is eléri a sétányok szintjétől mérve.

Belsejében étterem, rendezvénytermek és állattartó helyek vannak.

Az 19981999 közti felújítása óta a szikla tetején látogatóútvonal vezet keresztül,

és nemrég a jegesmedvék kifutójára néző terasz is megnyílt.

A Kisszikla északi oldalán jelenleg a jegesmedvék és oroszlánfókák ún. Sarki

Panorámája látható, a többi részen pedig hóbaglyokpápaszemes pingvinek

borjúfókákkoronás darvak és fakó keselyűk osztoznak – ez utóbbiak röpdéjébe

a bátrabb látogatók bemerészkedhetnek, és egy függőhídon keresztül a

Nagy-tavat átszelve egészen a Kós-madárházig eljuthatnak. A Kisszikla déli

oldalában áll a Norvég Ház.

 

Kós-madárház

Kós-madárház szintén az 19091912-es időszak terméke, a

kalotaszegi református templomok stílusát idézi hegyes tornyával.

Mint a legtöbb Kós–Zrumeczky-épület, ez is zömmel fából épült, így

érdekes kontrasztot mutat az északkeleti és északnyugati oldalak félkör

alakú, acélrácsos röpdéivel. A központi teremben és az ehhez kapcsolódó

röpdében jácintkék arákat csodálhat meg a közönség, a nyugati szárnyban

a folyosó egyik oldalán díszes pintyfélék, a másikon különféle kígyók 

láthatóak. A keleti szárnyban régóta egy légtérben vannak látogatók és

állatok (elsősorban különféle egzotikus madarak, kisebb papagájokrulrul

pompás koronásgalamb), végül a terem végében hatalmas vizes terrárium 

látható pápaszemes kajmánokkal és pirájákkal. A keleti röpdében régebben 

vágómadárfélék, jelenleg pedig a húsevő kea papagáj él.

A Kós-madárházból indul a Kissziklára vezető, a Dombházat keresztülszelő

és a Nagy-tó felett áthaladó útvonal. Közvetlen közelében található a Pápua

Röpde és néhány kisebb papagájház.

 

Majomház


Majomház eredetileg Koch Henrik és Szkalnitzky Antal tervei alapján épült 

romantikus stílusban az 1866-os megnyitóra, és akkoriban az állatkert

legköltségesebb épületének számított. Mai formáját 1909–1912 között nyerte

el Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei alapján, amit 1936-ban kibővítettek

az északi üvegtetejű szárnnyal és a keleti, szintén félkör alakú ketreccel.

A II. világháború után kisebb belső átalakításokra került sor (aranyhalas

medence létesítése az üvegtetejű csarnokban, üveg elválasztófal építése a

látogatótér és a belső ketrecek között).

Az elavult állattartó szemléletet tükröző épület átépítése már régen

esedékes volt. Az 1990-es években két tágas, füves kifutó épült mellé, majd 

2003-ban ez egész kifutókomplexummá bővült. A belső átépítésre 2004-ben

került sor: kevesebb, de tágas, világos belső tér jött létre. Az üvegtetejű

szárnyban olyan dúsnövényzetű teret hoztak létre, ahol a kisebb 

karmosmajmok és a békés lajhárok közé a látogatók is bemehetnek.

Jelenleg aranyhasú mangábékhuszármajmok és vörös varik láthatóak a déli

oldal belső helyiségeiben, a keleti nagy ketrec lakói pedig a sziamangok.

Nagyszikla


Városligetet domináló Nagysziklát a Kisszikla alkotói, Végh Gyula mérnök

és Benke Gyula szobrász alakították ki 1909–1912 között. Ez a műszikla is

természetes kőzeteket imitál: az alsó rész a Karszt-hegység szürke mészkövére,

míg a csúcsrész afféle dolomitsisakra hasonlít. Ez ma a három

(a Kissziklával együtt négy) ilyen típusú európai látványosság közül a

legtermészetesebb, maga mögé utasítva a hamburgit és a párizsi 

Parc Zoologique de Vincennes műhegyét.

A szerkezetet vasbeton gerendák tartják, burkolása cementbeton. Belsejében

állattartó helyek találhatóak, illetve egy víztorony is helyet kapott itt.

Az évek során több alkalommal megsérült, rengeteg pénzt igénylő felújítása és

bővítése csak 2006-ban kezdődhetett meg, ennek befejezése 2008-ban történt meg.

A Nagyszikla hatalmas kerületén több kifutó létesült, amelyek számos állatnak

adtak otthont. Itt éltek az oroszlánok, a pumák, a csíkos hiéna, a különféle 

medvék, a galléros páviánoksörényes juhokjaguarundikkárpáti hiúzok 

és a fehérfejű rétisas is, illetve az oldalában működött a Természet ékszerei

kiállítás megnyitásáig a hüllőház.

2008. április 29-től újra bejárhatók a Nagyszikla sétaútjai, ahonnan számos

új kifutót tekinthet meg a nagyközönség. A 2008-tól Nagyszikla új

szurdok-kifutóiban olyan fajok kaptak helyet, mint: berber makákó

sörényes juhokázsiai vadkutyákbarna medvékvörös macskamedvék.

A sziklát összekötötték az emberszabásúak házával, ezek között pedig

az új gorillakifutót alakították ki.

 

Norvég Ház

Norvég Ház 1912-ben épült Kós és Zrumeczky tervei alapján a Kisszikla

déli oldalába. Stílusa nevének megfelelően skandináv: a vaskos rönkökből

álló épület hangulatos eleme a hideg égövi állatok – jelenleg a közelében

elhelyezett borjú- és oroszlánfókákjegesmedvékhóbaglyok és pingvinek

 – bemutatójának.

Szerepe az idők folyamán sokat változott: volt vadászati múzeum,

fényképészet, tejcsarnok. Jelenleg a december 6-i Mikulás-ünnepségeken

az állatkerti Mikulásnak ad otthont. Erkélyéről remek kilátás nyílik a

borjúfókák és a pingvinek közös medencéjére.

A Norvég Házat 1997-ben nyilvánították műemlékké, teljes körű felújítására 

1998-ban került sor.

 

Pálmaház


Pálmaház eredetileg a főváros különálló vállalkozásaként valósult volna meg

a Gellért-hegyen, ám a felújítási hullámhoz kapcsolódva végül úgy döntöttek a

városatyák, hogy a trópusi állat- és növényfajokat bemutató csarnok is az

állatkertbe kerül. 1909 és 1912 között Végh Gyula műszaki, illetve Ilsemann

Keresztély és Räde Károly kertészeti tervei alapján készült el a kert déli –

akkor még bejárattal rendelkező – sarkában. A helyválasztás tudatos volt:

a félkör alakú kupola alatti terasz a Nagy-tó fölé magasodik.

Az acélszerkezetes, üveggel borított ház egy két részre bontott nagycsarnokból

és két oldalt három-három oldalházból áll. 1922-ben az egyik oldalházat

terráriummá alakították át, 1934-ben pedig a krokodilok költöztek be a tó felőli,

félkörös részbe. A II. világháború során az épület súlyosan megrongálódott – a

krokodilokat például a medencéjükbe fagyva találták meg –, egyesek már-már

ócskavasként kívánták értékesíteni a maradékait. Végül 1952-ben újra megnyílt

a nagycsarnok, de a belső meleg, párás klíma hamar kikezdte az acélt, így az 

1960-as és 1970-es években több felújításra került sor.

A végleges felújítás 1991-ben kezdődött, amely a váratlan problémák miatt

1,091 milliárd forintot emésztett fel, és 9 éven át húzódott. Eredményeképpen

 2000-ben egy korszerű és esztétikus állattartó hely nyitotta meg kapuit.

Nem sokkal később az alatta kialakított Akvárium felújításának lezárulásával

a két ház összeköttetésbe került.

A Pálmaház tó felőli kupolája alatt cukrászda működik, az oldalházakhoz pedig

külső röpdék és kifutók csatlakoznak. A hat oldalház egyébként tematikusan

épül fel: egy-egy trópusi életközösség néhány növény- és állatfaját mutatják be.

 

Rágcsálóház

Rágcsálóház a régi Majomház mellett, a Bambi Házzal szemben áll.

1909–1912 között épült a Kós–Zrumeczky páros tervei alapján.

Eredeti célja a kisemlősökrágcsálók bemutatása volt, amit sok 20. századi 

átalakítás mellett egészen a Nyitrai Péter tervei alapján történő 2002-es

teljes körű felújításáig ellátott. Többek között tengerimalacok, különféle 

egerekpatkányokpelék lakhelye volt, illetve egy időben hódpatkányok

örvös armadillók és maláj pálmasodrók is éltek itt. Azóta, bár neve

megmaradt, a mandrillok belső bemutatójaként szolgál, akiknek külső

majomszigetükre külön kijárat nyílik.

 

Szarvasház

Szarvasház szintén erdélyi stílusban épült Kós Károly és állandó

tervezőtársa útmutatásai alapján 1909–1912-ben. 1984-ig a Bivaly-,

Szarvasmarha- illetve Bölényház, a Nagyszikla és a Majomház között

állt, amikor is lebontották, hogy helyén megépülhessen az Új Majomház. 

19871988 között épült fel újra az eredetivel megegyező formában az addig

elraktározott, számozott gerendákból, de ezúttal a kert északnyugati sarkában.

Eleinte nevéhez hűen szarvasok és őzek bemutatására szolgált, új helyén

azonban csak rövid ideig éltek itt rénszarvasok, illetve koronás darvak.

Jelenleg innen nyílik a Simogató, nyugati szomszédja a Parasztudvar, és a

Szarvasházon keresztül lehet megközelíteni az Élet-Halál Házát. Az emeletes

épület alsó szintjén rágcsálókat illetve Dél-Amerika kisemlőseit tekintheti

meg a látogató, lezárt felső szintjén egy időben vadászati kiállítás működött.

 

1945–1989

Emberszabásúak Háza

Az Új Majomház vagy Emberszabásúak Háza a Szarvasház helyén

épült meg a Bölényház, a Kós-féle Majomház és a Nagyszikla közötti

területen 1984-ben. Stílusa posztmodern, különlegességei az ajtók

majomfejű kilincsei. A cikcakkos kiképzésű belső téren eredetileg négy

nagy, vastag üvegtáblákon keresztül látható állattartó hely osztozott,

ahol a síkvidéki gorillák, a csimpánzok, a szumátrai orangutánok és a

sziamangok kaptak helyet.

2003-ban a környezetvédelmi törvények módosítása miatt átépítésekre

került sor, hogy az egyes fajok számára biztosítani tudják az előírt

lakóterületet. Korábban a külső kifutóval addig nem rendelkező sziamangok

kerültek át az elhunyt borneói orangután, Lajos helyére, a régi Majomházba.

Helyükön egy ideig arany agutikat láthatott a nagyérdemű, majd az átépítések

során hozzácsatolták az orangutánok helyéhez. A csimpánzokat Győrbe 

költöztették, hogy kifutójukat és belső lakóterüket a gorillákéhoz csapják.

Jelenleg tehát két fajt mutat be a ház, melynek alagsorában irodák működnek.

Az egyesített, számos játékkal és mászókával díszített belső terek továbbra is

elválaszthatóak az eredeti falak mentén, megkönnyítve a takarítást és az

esetleges karbantartási és állatorvosi teendőket. A házhoz a déli, Állatkerti út

felőli részen füves kifutó csatlakozik, ugyanúgy, mint az északi oldalhoz is, a

gorillakifutó. A déli kifutókat egybenyitották, és gazdagon berendezték

mászófákkal a szumátrai orangutánok számára.

 

1989 után

Ausztrál Ház

Az Ausztrál Ház bemutatja a legkisebb kontinens állatvilágát. Egykor madárház volt,

2010-ben lett Ausztrál Ház. A látható állatok a galléros gyík, a dzsungel szőnyegpiton,

ausztrál óriás levelibékaaga varangy, valójában az aga varangy nem őshonos

Ausztráliában, hanem Közép- és Dél-Amerikában őshonos, még van itt kacagójancsi

nemespapagájkurtafarkú szkinkausztrál kéknyelvűszkinkagámák és varánuszok.

Az Ausztrál Ház egyik csarnokát „alkonyati” állatbemutatónak alakították ki.

Itt tehát olyan állatokat láthat a közönség, amelyek elsősorban alkonyatkor, illetve

az éjszakai órákban aktívak. Legnagyobb részük az emlősök, és ezen belül az 

erszényesek közé tartozik. Az ecsetfarkú patkánykenguru (Bettongia peniciilata) 

őshazájában kifejezetten ritkuló, fenyegetett fajnak számít.

törpe tollfarkúerszényes (Acrobates pygmaeus) mindössze 6–8 cm-es, de akár

10-20 métert is képes siklani a levegőben. Hasonló bravúrra képes az édes

táplálékok iránti lelkesedése miatt „cukormókusnak” is becézett 

törpe erszényesmókus (Petaurus breviceps). A fák ágai között a

kúszóerszényeseket képviselő egyszínű kuszkusz (Phalanger gymnotis) lelt

új otthonra, és ugyanitt kaptak helyet a valódi méhlepényes emlősök közé

tartozó repülőkutyák, más néven gyümölcsevő denevérek (Pteropus sp.) is.

 

Mérgesház

Az épület legrégebb falait 1912-ben építették Kós Károly és Zrumeczky Dezső 

tervei szerint. Ekkor még e épület zebraistállóként funkcionált, majd az 1930-as

évektől a kenguruk vehették birtokukba. A második világégésben súlyosan

megrongálódott, s ezt követően csak a rendszerváltás idején sikerült megújítani.

Az épületet Beöthy Mária tervei alapján alakították ki, s 1991 májusában adták át

a kenguruk és az éjszaka is aktív állatok bemutató-egységeként. Mérgesházzá

2009 elején kezdték átalakítani, június 26-án adták át. Az épület földszintjén egy

20 m2-es, egy 25 m2-es, és egy 75 m2-es állattartó teret alakítottak ki; az

emeleten 16 terráriumban mutatják be a legkülönfélébb mérges hüllőfajokat:

itt látható a gyémántcsörgőkígyó, a puffogó vipera, a zöld mamba.

Itt találhatók az állatkerti és természeti ritkaságként bemutatott babirussza 

és a komodói varánusz is.

 

Xántus János ház

Az épületet 1954-ben, a Fővárosi Tervező Iroda által készített tervek alapján

építették meg. Eredetileg madártelelőként szolgált (a nyaranta a külső röpdékben

lévő madarakat e épületben teleltették). 1999-től itt volt a Természet ékszerei 

kiállítás, melynek kereteiben nemcsak madarakat, de hüllőket, és kétéltűeket

is bemutattak.

Az épület felújításával együtt koncepcióváltás is történt, ugyanis itt jelenleg

délkelet-ázsiai fajokat mutatnak be. A ház felújításával világosabbá váltak a

belső terek, mivel nagyobb ablakfelületeket helyeztek el, s számos elkülönítő

röpde is készült. E mellett a közönség ún. immerziós röpdékben, gyakorlatilag

a szabadban is megfigyelheti az egzotikus madarakat, kisemlősöket (pl.: 

platánmókus), üveg mögül tanulmányozható a langurok élete is. Számos

különleges fajt láthatunk: fekete langurokbali-seregélyekszivárványos lórik

pompás koronásgalambokborneói folyamiteknős.

 

Szavanna istálló

2008. május 28-án adták át az Anthony Gall által tervezett

szavanna-komplexumot, amelynek része a társaskifutó, valamint az ahhoz

kapcsolódó, téli szállást is nyújtó épületegyüttes. Az istállók egy része az

1950-es években emelt Afrika istálló és az 1969-ben készült Teveház

átalakításával alakult át az új jövevények igényeinek megfelelően.

A gazella- és antilop szállás, a zsiráf- és az elefánt-istállók teljesen új építésűek.

A tervezésnél nagy gondot fordítottak arra, hogy a lehető legnagyobb területet

tudják biztosítani az állatkert szűkös területe ellenére. A kifutókat a volt

Afrika-kifutó, a teveházi kifutók, látogatói utak és a "Micsurin kert"

(volt kertészeti szaporító terület) területének felhasználásával alakították ki.

A kifutórendszer területén belül rugalmasan kialakíthatók kisebb állattartó "blokkok".

A 2550 négyzetméternyi istállórendszerből 2000 négyzetméter áll a gazellák,

 antilopokzsiráfokorrszarvúak rendelkezésére. Az egykori Teveistállók helyén az

orrszarvúak szálláshelye található. E komplexum megnyitásával a kert legnagyobb

alapterületű, télen is látogatható bemutatója nyílt meg.

 

Dombház


A modern Dombház a Kós-madárház, a Fácánház és a Nagy-tó között

helyezkedik el. Kis Péter tervei alapján 20032004 között épült a 

sisakos kazuárok és a kistestű kenguruk számára a régi Kis-tó helyén. 2004

folyamán környezetében teknős-tó és egy új, kis patak került kialakításra.

Különlegessége, hogy a kifutók részben a mesterséges domb alatt helyezkednek

el, így az esztétikus látvány mellett térkihasználtság szempontjából is előnyös,

ráadásul megnyílt a kilátás a vízimadarakat bemutató Nagy-tóra. Az átvágott

dombon út vezet keresztül, amely a Kissziklát és a Kós-madárházat köti össze.

 

Bivalyház


Bivalyházat Kós és Zrumeczky terezte,1909–1912 között épült. Pusztán

alapozásánál használtak követ, egyébként a kalotaszegi, figyelőtoronnyal

ellátott kisnemesi házat formáló épület kizárólag fából épült. Elnevezése ellenére 

leginkább bölényeket tartottak benne.

1944-ben a bombázások során megsemmisült, helyén egy sebtében összetákolt

Szarvasmarhaházat húztak fel, amit később a Bölényházra cseréltek le.

Ez 19631964 között, Kéri Gyula és Bognár Ferenc – az új Zsiráfház alkotói –

tervei alapján szocialista realista stílusban készült. Jellegzetes díszítőeleme volt

az őskori barlangrajzokra utaló bölényábrázolás a homlokzatán. 

Szélesszájú orrszarvúk bemutatóhelye volt, majd vörös bivalyokvízibivalyok,

varacskosdisznók éltek itt, az emeleten pedig irodák működtek.

2010-ben a Bölényház elbontásra került, és az eredeti Bivalyházat – állattartási

szabályok figyelembe vételével – újjáépítették. Lakói jelenleg vörös bivalyok

ecsetfülű disznókrózsás flamingók és törpe manguszták.

 

Zsiráfház

Zsiráfház eredetije 1909–1912 között épült Kós Károly és Zrumeczky Dezső

tervei alapján, és a benne bemutatott állatok – zsiráfokantilopokzebrák –

őshazája építészetének hatásait viselte magán. A II. világháborúban súlyos károkat

szenvedett, alapjainak felhasználásával 1965-ben készült el a később látható

Zsiráfház Kéri Gyula és Bognár Ferenc tervei alapján szocialista realista stílusban.

Érdekesség volt az őskori barlangrajzokra utaló dekoráció az előtérben, mely

pálcikaemberek zsiráfvadászatát ábrázolja. Zebráknak, és kaffer szarvasvarjaknak 

adott otthont, emeletén irodák működtek.

Az Bölényházhoz hasonlóan az 1965-ös Zsiráfházat 2010-ben elbontották, és

helyreállították a háború előtti régi Zsiráfházat. Zebráknak, és kaffer szarvasvarjaknak 

add otthont.

 

forrás: wikipedia